Először is: végre megkaptam az új laptopomat, ami magyar billentyűzetű, úgyhogy mostantól ékezettel fogok írni (hál' istennek!). Nem volt egyszerű az idejutása, de a kiváló csapatmunkának, jótevő angyalaimnak köszönhetően a kezemben tarthatom a gépet. Köszönet érte még egyszer Osziczki Tamásnak, Juhász Jácintnak, és persze Toncsinak, aki hozta a laptopot. :)
Toncsi kedden délután érkezett Lutonba. Kimentem elé a reptérre, bár az is elég körülményes módon történt, ugyanis megint nem voltam elég körültekintő, és nem néztem utána, hogy Luton már nem London területén van, ezért az utazásra szolgáló Oyster kártyámat nem tudtam használni. A touch-in még megvolt, de Lutonban nagyot néztem, hogy nem tudtam touch-out-olni (azoknak, akik még nem jártak Londonban: ez egy olyan kártya, amivel kicsit olcsóbban lehet utazni, mintha megvennéd a járművön a jegyet. A szabály, hogy csak akkor vonja le a megfelelő árat, ha megvan a touch-in és a touch-out is. Ellenkező esetben a napi maximális (kb. 9 font) díjjal terhelik a kártyát.) Szóval touch-out nem volt, de csak sikerült kijutni a reptérre, ahol aztán felvettem Toncsit. Úgy terveztem, hogy aznap már beleviszem London sűrűjébe, ezért elmentünk a King's Crossra, majd kipróbáltam, tudok-e touch-out-olni, nehogy sok pénzembe kerüljön mindez. És tudtam, szerencsére! :) A vonatról leszállva természetesen megálltunk a 9 és 3/4 vágány trolley-ánál, fotózkodott is vele, hiszen hétköznap volt, nem volt nagy sor.
Az utunk ezután az Oxford Streetre, London legforgalmasabb utcájára vezetett. Rövid shopping után elmentünk a szálláshelyre. Ezúton köszönjük a lehetőséget Lovas Áginak. :) Némi kaja vásárlás, vacsi és már el is ment az első nap.
Szerdán és csütörtökön dolgoztam, ezért Toncsi itt töltötte velem az idejét. Mia az első napon még elég félénk volt, estefelé azonban már megnyílt. Alfie igazi férfihoz illően kezelte Toncsit, egyből barátságos volt vele. A második napon már minden kérdésük csak Toncsiról szólt, még Sam is megjegyezte, milyen gyorsan megkedvelték őt.
Csütörtökön este aztán végre elhagytuk a házat, együtt tudtunk aludni, kipihenni magunkat a pénteki nagy napra. Egyrészt: pénteken ünnepelte Toncsi a szülinapját. Másrészt: az egyik legnagyobb álmom teljesült, eljutottunk a Harry Potter stúdióba. Fenomenális volt, minden HP-fannak ajánlom, hogy látogasson el oda, garantáltan nem fog csalódni. Döbbenetes, mennyi ember minőségi munkájának köszönhető az, amit a mozivásznon láttunk viszont. Kipróbáltuk a vajsört, készíttettünk képet a 2. részből ismert autóból, ültünk seprűn. (Képek hamarosan a facebookon.)
A túra után elmentünk Ascotba, a Virginia Water közelébe a barátainkhoz. Ascot csodálatos hely, kirándulásra tökéletes. Közel van Windsor, a kastély, a park. Időszűke miatt nem tudtuk körbejárni, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan pótoljuk ezt a hiányosságot. Dettinél és Jácintnál nem maradtunk otthoni ízek nélkül szerencsére, azt hiszem, mindketten fényesre nyaltuk a tányérunkat. Másnap aztán megkóstoltuk az igazi angol reggelit (tojás, bacon, kolbász), majd visszamentünk a városba, egy utolsó vásárlásra.
Vasárnap aztán csak annyira volt időnk, hogy egy kicsit beszélgessünk még a visszaút előtt, ezért Golders Green egyik közeli kávézójába ültünk be egy-egy teára. Toncsinak ízlik az angol tea tejjel!!! :)
Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez a pár nap. Sok idő ment el az utazással, sűrű volt a program, kevés idő maradt a városnézésre, de ahogy egykori gimis matektanárom szokta volt mondani: "Ami késik, az lassan ideér." xxx
