Aki olvasta a multheti blogbejegyzesemet, vagy beszelt velem, az tudja, hogy immaron egy uj csaladot boldogitok. Vagy inkabb ok tesznek engem boldogga? :) A lenyeg, hogy nagyon jol erzem magam.
En vagyok a Bladon-csalad masodik aupaire. Az elso aupairjuket szemelyesen ismerem, tartjuk a kapcsolatot, igy ki tudom puhatolni, mi az, amit lehet, es mi az, ami nagyon szurja a szemuket, illetve hogyan viszonyulnak az aupairhez. Lee (hostdad) mondta, hogy velem azert mar konnyebb, mert nem a "vak vezet vilagtalant" szituacio ervenyesul, tudnak vezetni, hogy megis mit kellene tennem. Hogy mit: megkonnyiteni Sam dolgat.
Ez volt az elso hetem. Sam (hostmom) csendes, visszafogott no, a het elejen keveset beszeltunk, az is csak a munka miatt volt, a het vegere viszont sokat mosolygott mar, erzem rajta, hogy felszabadultabb, batran fordulhatok hozza, barmilyen problemam is adodik. Lee laza, vicces, folyton ugrat, sokat nevetunk. O kevesebbet van otthon, mert dolgozik, de a gyerekek furdetesi idejere (6 pm) mindig hazaer, es o is teszi agyba oket.
A nagyi (Sam anyukaja) szinten nagyon kedves. Penteken a gyerekek palacsintat kertek, ezert keszitettem nekik a magyar fele vekony palacsintabol. Tobbet is, mint kellett volna, ezert voltakepp az egesz csaladnak csinaltam. A nagyi mar el is kerte a receptet, erdeklodott, hogy van a mi nyelvunkon a pancake, probalta kiejteni, egeszen ugyes volt.
Nalunk a vasarnap a nagy csaladi ebed napja. A zsido csaladoknal azonban a penteki vacsora a nagy csaladi zabalas :). Kulon orom volt szamomra, hogy a nagyi felajanlotta, kessek egy kicsit a csajokkal tervezett programrol, hogy veluk ehessek. :) Az ajanlatot visszautasitottam, de a gesztus nagyon jolesett.
Mia es Alfie imadnivalo. Melegszivuek, kedvesek, mindent kernek es mindent megkoszonnek. A legnagyobb hibajuk, hogy turelmetlenek, mindent rogton akarnak, de melyik gyerek nem ilyen? :) Minden nap ugralnom kell veluk a trambulinon (micsoda munka! :)), ha pedig nem jut ra idom, nagyon szomoruak. Ezert mindig egy kicsivel korabban kezdek a kelletenel, amit en egyaltalan nem banok, hogy tudjak veluk jatszani.
Vegre azt csinalom, ami szerintem egy aupairnek a feladata. Keveset takaritok, es tobbet vagyok a gyerekekkel. A napjaim kb. igy neznek ki:
7:30 - feloltoztetni a gyerekeket (fel tudnak oltozni maguktol, csak kicsit noszogatni kell oket), arcmosas, fogmosas, kb. negyed ora alatt megvagyunk.
7:45-8:10 - berakni egy adag mosast, kipakolni a mosogatogepbol
8:10-9:00 - elsetalni a gyerekekkel a suliba, oviba (ez kicsit hosszabb szokott lenni a beutemezett 15-20 percnel :D), Alfie 8:45-kor kezd, Mia 9:00-kor, igy addig varnom kell.
9:00-9:30 - visszaerek, kiteregetek, beteszem a ruhakat a szaritogepbe (amit lehet), berakok egy ujabb adag mosast, kiviszem a szemetet.
Szunet 2:45-ig.
2:45-4:00 - Mindig takaritok valamit, de ezek apro dolgok, fel oranal nem igenyelnek tobb idot, a tobbi a vasalassal megy el. Hiaba, nem vasaltam sokat, gyakorolnom kell, ezert mondtam is Samnek, hogy inkabb minden nap kivasalom azt a keveset, mintsem kedden egy kupacot orakig. :) Nem vitatkozott, beleegyezett. :D
4:00-4:45 - jatek a gyerekekkel
4:45-5:15 - a vacsi keszitese (altalaban mirelit), a konyhapult letorolgetese, ezutan 6-ig nem csinalok szinte semmit
6:00-6:20 - furdetesi ido, fogmosas, a pizsama rajuk imadkozasa.
Es voltakeppen ennyi. Elvezem, szeretem.
Szeretem, hogy szeretnek, hogy Mia bujos, hogy Alfie viragot szed nekem. Remelem, minden igy is marad. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése